• A lapátos hidraulikus szivattyúk és a lapátos hidraulikus motorok közötti kapcsolat

Mindkettő a „térfogatváltozáson” alapuló energiaátalakítást valósít meg. A lapátos hidraulikus szivattyú külső energiaforrással forgatja a rotort, és a rotorhornyokban lévő lapátok oda-vissza mozgását használja fel a lezárt térfogat periodikus változásához, a mechanikai energiát hidraulikus energiává alakítva; a lapátos hidraulikus motor a bemeneti nyomóolajra támaszkodik a lapátok megnyomására és a rotor forgatására, megvalósítva a hidraulikus energia mechanikai energiává alakítását. A kettő közötti energiaátalakítás alapvető logikája ugyanaz.

Szerkezeti összetételüket tekintve a fő alkotóelemeik nagyon hasonlóak, beleértve a rotorokat, az állórészeket, a lapátokat, az olajelosztó lemezeket és a házakat. Ezek közül az állórész belső kontúrgörbéjének kialakítása megfelel a lapátok csúszási követelményeinek, és a lapátok és az olajelosztó lemez közötti tömítő együttműködés alapvetően azonos. Ezek a közös szerkezetek biztosítják az alkatrészek tömítőteljesítményét és működési hatékonyságát. Ezenkívül a hidraulikus rendszerben a szivattyú és a motor kiegészítő szerepet játszanak: a szivattyú energiaforrásként nyomóolajat ad ki, a motor pedig működtetőként nyomóolajat fogyaszt a forgó mechanikai energia előállításához, és együttesen egy teljes energiaátadó rendszert építenek fel.

• A lapátos hidraulikus szivattyúk és a lapátos hidraulikus motorok közötti különbség

Az energiaátalakítás iránya és az alkalmazási forgatókönyvek a kettő közötti legintuitívabb különbségek. A szivattyúk mechanikai energiát használnak bemenetként, hidraulikus energiát pedig kimenetként, és gyakran használják őket energiaellátási helyzetekben, például szerszámgépek hidraulikus állomásain és fröccsöntő gépeken; a motorok hidraulikus energiát használnak bemenetként, mechanikai energiát pedig kimenetként, és többnyire olyan végrehajtási kapcsolatokban használják őket, amelyek forgó mozgást igényelnek, például kotrógép forgóasztalának forgatásában és nyomdagép görgőhajtásában.

A szerkezeti kialakítás tekintetében a kettő célzott optimalizálást tartalmaz. Az olajelosztó lemez tekintetében a szivattyú olajszívó és olajnyomás ablakai rögzítettek, a negatív nyomású olajszívást pedig a sebesség alakítja ki; a motor olajelosztó lemez ablaka szimmetrikusan van kialakítva, hogy kielégítse az előre és hátra forgás igényeit, és néhány előfeszítő olajhornyokkal is fel van szerelve, hogy a lapátok indításkor illeszkedjenek az állórészhez. A lapátok különböző szögekben vannak felszerelve. A súrlódás csökkentése érdekében a szivattyút gyakran 10°-14°-kal előre döntik, és a forgásirány rögzített. A kétirányú forgás eléréséhez a motorlapátok többnyire radiálisan vagy szimmetrikusan vannak felszerelve. Az olajszivárgás módszerében is vannak különbségek. A szivattyú szivárgó olaja a belső csatornán keresztül visszafolyhat, míg a motornak független olajszivárgási nyílásra van szüksége a csapágynál és a tömítésnél fellépő túlzott nyomás megakadályozására.

Jelentős különbségek vannak a működési jellemzőkben és a teljesítménykövetelményekben is. A sebesség tekintetében a szivattyúnak bizonyos sebességre van szüksége az olajszívó hatás eléréséhez, de a túl nagy sebesség könnyen kavitációt okozhat, és a motortól jó alacsony fordulatszámú indítási nyomatékot és széles fordulatszám-tartományt várnak el. A hatásfok és a nyomás tekintetében a szivattyú névleges nyomása elérheti a 6,3-21 MPa-t, a térfogati hatásfok pedig eléri a 90%-95%-ét, és inkább az áramlási stabilitás szempontjából jelent aggodalmat, a motor névleges nyomása valamivel alacsonyabb (6,3-16 MPa), de a teljes hatásfok 80%-90% körül van, és elsősorban a nyomatékpulzáció elnyomására irányul. Az áramlás és a nyomaték kapcsolatát tekintve a szivattyú kimeneti áramlása pozitív korrelációban áll a sebességgel, a motor kimeneti nyomatéka arányos a nyomáskülönbséggel (T=Δp×V/2π), a sebesség pedig a bemeneti áramlással függ össze.

Bár elméletileg egyes lapátos szivattyúk ideiglenesen motorként is működhetnek, a dedikált olajleeresztő nyílások és a rögzített lapátdőlésszögek hiánya alacsony hatásfokhoz és elégtelen megbízhatósághoz vezet. A lapátos hidraulikus motorokat általában speciálisan kell megtervezni szimmetrikus szerkezetekkel, előfeszítő mechanizmusokkal stb., hogy megfeleljenek a tényleges üzemi körülményeknek.